Nagyapa, tudtad?

Péntek délután volt, vége a tanításnak. Az idős órás mester ezen a  napon korábban zárta be az üzletét, mert fontos dolga volt. Kirándulást ígért unokájának a Tropicariumba. Komótosan sétált az iskola felé, de nem is kellet sietnie, mert kicsit korábban indult. Izgatott volt,  remélte nagyszerű délutánt tölthet a kis Mátéval.  A fiú már hetek óta a könyveket bújta, az uszonyosokról olvasgatott.

A cápás állatkertbe érve a mindig cserfes gyerkőcnek elállt a szava. Lenyűgözte a látvány, majd eszébe jutott mennyi mindent olvasott az utóbbi időben. Faggatni kezdte nagyapját.

-Papa! Tudtad, hogy minden bohóchal fiúnak születik?

-És a lányok?

-Azok a fiúk, akik a legtöbbet híznak lányhallá változnak!

-Ez biztos?

-Hát persze! És azt tudtad, hogy a cápák száguldoznak a tengerben? 80 km/h sebességre is képesek. Még szerencse, hogy ott nincs traffipax! Delfineket is láthatunk ma?

-Nem. Delfineket sajnos nem.

-Kár. A delfinek nagyon okosak. Majdnem olyan intelligensek, mint az emb…

A mondatot nem sikerült befejezni. Népes család zajos viháncolása szakította félbe a lelkes beszámolót. A család feje ráförmedt az idős férfira.

-Hé öreg! Fényképezni akarunk! Unjuk a kis okostojást. Álljatok odébb!

Csendben tovább sétált nagypapa és unokája, közben az idős úr még válaszolt Máté kérdésére.

-Remélem kisunokám, hogy nem tévednek a tudósok, és a delfinek csak majdnem olyan intelligensek, mint az emberek!