A tücsök meg a hangya

A tücsök dalolt egyre, bár
izzott a nyár,
úgyhogy mikor jött a komor
tél, része gond volt és nyomor:
még egy picinyke kis darab
legye, vagy férge sem maradt.
Hát ment is a hangyához át
elpanaszolni nyomorát,
és kérte, adjon néki kölcsön,
zsákjába egy kis magot töltsön,
új aratásig, legalább.
„Majd megadom, lesz erre gondom,
nyáron, tücsök-szavamra mondom,
a tőkét meg a kamatát.”
Bosszantja a tücsök kalandja,
nem is adott magot a hangya. –
De azt kérdezte végre tőle:
„Mit tettél a meleg időbe?”
„Éjjel-nappal munkába voltam,
fűnek-fának folyton daloltam.” –
„Daloltál? rendbe van, komám,
akkor ma táncolj, szaporán.” –

Írta: Jean de La Fontaine

Fordította: Kosztolányi Dezső